Szükség van a Talibánra Afganisztánban

Az Egyesült Államok 2001-ben a tálibok ellen vonult be Afganisztánba, ám a tervezett 2014-es csapatkivonások kapcsán mégis felmerült, hogy pont a Talibánt is bevonják az ország stabilizációjába.

A Talibán zászlaja (Wikimedia)

Az Egyesült Államok hadserege egyre több terület igazgatását adja át az afgán központi kormányzatnak, készülve a Barack Obama elnök által korábban bejelentett 2014-es teljes kivonulásra. A dátum kapcsán John McCain szenátor, Mitt Romney republikánus elnökjelölt külpolitikai tanácsadója kijelentette, hogy túl későinek tartja. Az MSNBC Morning Joe című műsorában elmondta, hogy ha ő lenne az elnök, nem tenné ki további veszélyeknek egy bizonytalanságban élő országban a csapatait.

Az afgán helyzetet más sem látja rózsásnak. Gilles Dorronsoro, aki korábban a Sorbonne-on a politikatudomány professzora volt, s jelenleg a Carnegie Endowment for International Peace Afganisztán-szakértője, úgy véli, hogy a 2014-es csapatkivonás az ország összeomlásához fog vezetni. Az afgán rezsim 2014 után sem fogja tudni ellátni maradéktalanul a feladatát, s az már most látszik, hogy csak a Talibán képes ellenőrizni a határokat és kiutasítani a nemzetközi dzsihádistákat Afganisztánból. Dorronsoro szerint az lenne a kívánatos, ha a stabilizáció folyamatába bevonnák a Talibánt is.

Az afgán határrendészet Herat tartományban, 2011-ben (Wikimedia)

A tálibokkal szemben nem csak az USA, hanem az ENSZ is megenyhült. Az ENSZ által létrehozott vizsgálócsoport szeptember első felében nyilvánosságra hozott jelentése szerint a központi kormány hatalma az ország nagy részére nem terjed ki, ahová pedig igen, ott magas a korrupció. Mindkét fél kész a megbékélésre, de feltételeik különböznek. A kormány azt várja a Talibántól, hogy mondjanak le az erőszakról mint eszközről, bontsák fel kapcsolataikat az Al-Kaidával (a CBS összeállítása szerint ettől igen messze állnak) valamint fogadják el az új afgán alkotmányt. A tálibok feltételei közül a legfőbb, hogy vonuljanak ki a külföldi megszálló erők, emellett azt szeretnék, hogy engedjék szabadon fogva tartott társaikat s függesszék fel az ellenük fenn álló szankciókat.

Az ENSZ meg is tette az első lépéseket ebbe az irányba. A Talibán bizonyos tagjai ellen 1999-ben vezettek be egy szankciórendszert, ami utazási tilalmat, fegyverembargót és pénzügyi eszközök befagyasztását foglalta magában. A korábban említett jelentés nyomán azt tervezik, hogy új szankciórendszert vezetnek be, ami mentességet biztosítana az utazási tilalom és a pénzeszközök befagyasztása alól. A döntéstől azt várják, hogy ezzel esélyt teremtenek a politikai normalizálódásra és stabilizációra.

Természetesen a megbékélési folyamat sem zajlik zökkenőmentesen. A National Public Radio összeállításából kiderül, hogy egyes egykori tálib vezetők, kihasználják a kormányzat azon programját, mely a társadalomba való reintegrálásukat tűzte ki célul. Kate Clark, az Afghanistan Analysts Network elemzője szerint a militánsok többsége nem változtat nézetein, s a programot arra használja fel, hogy pénzhez és fegyverhez jusson. A riport kitér egy Abdullah nevű tálib vezető esetére is, aki állítólag a Herat provinciabeli Pashtun Zarghun környékén terrorizálja a lakosságot. A kormány nem tesz az ügyben semmit, mert Abdullah megállapodott velük a megbékéléssel kapcsolatban, ráadásul tagadja, hogy köze lenne a bűncselekményekhez. A kerület korábbi kormányzója, Ghulam Nabi Azizi szerint vannak sikersztorik is a reintegrációs program keretein belül (pl. Suleiman Khan, korábbi tálib vezér ma a határrendészet megbecsült vezetője), de elismeri, hogy vannak, akik a megbékélési folyamat égisze alatt legitimálják bűnözői tevékenységüket. (A teljes riport alább meghallgatható).

A tálibokat azonban nem csak az Egyesült Államok és az ENSZ kívánja konszolidálni és a kormányzat közelébe terelni, hanem az egyházi vezetők is. Mawlawi Ataullah Faizani szerint az anarchikus állapotokért a Nyugat a felelős, s meg kell szabadítani tőlük az országot.

Afganisztán többsége is így gondolja, s a központi kormány helyett a hagyománykövető tálibok hatalomátvételében látják a problémák megoldását. Egy, a demokráciát a világ ország terjesztő országnak kell annál több, hogy társadalmi konszenzus alakult ki a távozásukat és a jövőt illetően?

FBG
The Guardian