220 oldal panaszkodás

Joris Luyendijk Elkendőzött valóság című könyvének hátoldalán az áll, hogy lerántja a leplet a média megtévesztő és manipulatív működéséről, magas elvárásokat keltve az olvasókban, akik aztán koppannak egyet.

Joris Luyendijk: Elkendőzött valóság.
Közelkép a Közel-Keletről.
Nyitott Könyvműhely,
Budapest, 2008.
223 oldal.
ISBN 978-963-9725-45-4

A holland Luyendijk több nagy újság, rádió és tv-csatorna tudósítójaként dolgozott Kairóban, Bejrútban és Kelet-Jeruzsálemben, s az itt szerzett tapasztalatait szerkesztette könyvvé Elkendőzött valóság címmel. Igaz, a "szerkesztette" erős túlzás, mert se füle, se farka fejezetek laza láncolata a kötet, amelyet ráadásul le sem zárt tisztességesen.

Mégsem ez a legkiábrándítóbb az Elkendőzött valóságban, hanem az, hogy túlságosan érezni: a laikus nagyközönségnek íródott. A saját bevallása szerint társadalomtudományi végzettséggel rendelkező Luyendijk olyan naivitással tud meglepődni a diktatúrák mindennapjain, mintha sosem tanult volna erről korábban. Persze egy magyar olvasó számára nem annyira különlegesek az egyiptomi vagy szír mindennapok, hiszen nagyban hasonlítanak a kommunizmus elnyomása alatti Magyarországra.

A tudósítói munkáról viszont sok mindent meg lehet tudni a könyvből, kezdve azzal, hogy miként kell a nulláról kiépíteni egy kapcsolati rendszert egy idegen országban, egészen addig, hogy mennyire különbözőek a kenőpénz-tarifák egyes arab világbeli országokban. Ahogy azt is megtudtuk, hogy "újságírásról szó sem lehet az arab világban" (67. o.), amint más diktatúrákban sem.

Mégis, a tálalás miatt nem lehet elégedett az olvasó. Néha ugyanis olyan érzés volt olvasni az Elkendőzött valóságot, mintha szerzőnk körbe-körbe bolyongana a panaszkodás erdejében, mindig visszatérve már korábban érintett helyekhez, témákhoz. Emiatt már az első száz oldalt követően unalmasan lapozgatta az ember a könyvet és várta, hogy mikor jön az a "lebilincselő" sztorik, amiket a hátsó borító ígért. Nem jöttek.

FBG